A faji és a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvek háttere

A diszkrimináció elleni harcról szóló EU-irányelvek közvetlenül az Amszterdami Szerződés következményei; ezeket az EU-kormányok másfél éven belül azután, hogy a Szerződés 1999 májusában hatályba lépett, egyöntetűen elfogadták.

A Szerződés, amely kifejti az Európai Unió elveit és céljait, megerősíti, hogy:

"Az Uniót a szabadság, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tisztelete elveinek alapján alkották meg;... ezek az elvek a közösek a Tagállamok számára."

A Szerződés hangsúlyozza a diszkriminációtól való mentesség alapvető fontosságát, valamint azt, hogy ezt az elvet, a nemzetiségen és a férfiak és nők egyenlő bérezésén túl - amelyekről már korábban is szó volt - egyéb területekre is kiterjeszti. Így kiváltképp felhatalmazza az Európai Uniót arra, hogy számos alapon tevékenyen lépjen fel a diszkrimináció ellen. Ezeket a felhatalmazásokat a 13. cikkely tartalmazza:

"A Szerződés egyéb előírásainak érintése nélkül, valamint a Közösség által a tagokra kiterjesztett felhatalmazás határain belül, a Tanács - a Bizottság javaslata alapján egyöntetűen eljárva, valamint az Európai Parlamenttel történt konzultáció után - megfelelő lépések megtételére jogosult, a nemen, fajon vagy etnikai származáson, valláson vagy hiten, testi fogyatékosságon vagy szexuális orientáción alapuló diszkrimináció leküzdéséért."

Mivel indokolhatók a faji egyenlőségről, valamint a foglalkoztatás területén megnyilvánuló egyenlőségről szóló irányelvek?

Az irányelvek alapja az, hogy mindenkinek joga van az egyenlő és méltányos elbánásra. Az EU elsődleges felelőssége az, hogy védje ezt az alapvető emberi jogot. Amint mindkét irányelv világossá teszi, lényeges, hogy az EU úgy fejlődjék, mint "a szabadság, a biztonság és az igazságosság hona". Ugyancsak lényeges, hogy fennmaradjon az esélyegyenlőség ezzel párhuzamos elve, valamint az, hogy mindenki egyelő esélyt kapjon saját képességeinek megvalósítására, tehát hogy elérhesse mindazt, amire képes. Ez azért is fontos, mert az EU szélesebb körű célkitűzései is csak így érhetők el.

Az irányelvek szerint a diszkrimináció "alááshatja az Európai Közösségi Szerződés célkitűzéseinek megvalósítását, kiváltképp a foglalkoztatás és a szociális védelem magas szintjét, az életszínvonal és életminőség emelését, a gazdasági és szociális kohézió és szolidaritás érvényesülését". A diszkrimináció ugyancsak hátráltathatja azokat az európai foglalkoztatási stratégiai célokat, amelyek "a szociális integrációra kedvező foglalkoztatási piacot kívánnak, s amelyek támogatja az idősebb dolgozókat abban, hogy fokozzák részvételüket a munkaerő soraiban".